Időnként vadállatokat hallok. Esni kezd az eső, az erdőben elmélyül a csönd és az árnyék. Kutya ugatás előttem kb. száz méterrel. Talán nevetséges, de félek. Majdnem visszafordulok, bár nincs nagyon értelme, mert az eddig megtett út hosszabb, mint ami még hátravan. Miért ne történhetne bármi a visszaúton? Kezembe fogok egy nagyobb botot, azzal megyek tovább. Zajt csapva haladok, mégsem túl zajosan. Itt én vagyok a betolakodó. Vaddisznó, farkas, medve szempárt képzelek időnként a sűrűbe. Nem állok meg. Végül csak egy őzzel találkozom.