A Szaturnusz kérlelhetetlenül nézett N.-re.

-Több alázatot kéne tanúsítanod az emberek felé.

-Én csak feléd szeretnék alázatos lenni. Az emberek nem érdemlik meg sokszor, hogy alázatosan viselkedjünk velük szemben.

-Pedig kellene. És azt sem nagyon vettem észre, hogy engem tisztelnél. Csak lavírozol, úgy akarsz tenni, „mintha”.

-De én most kezdek felszabadulni. Eddig maga voltam a szelídség, mindenkihez alkalmazkodtam.

-Nem kell megalázkodni, csak egy alapvető tisztelet, elfogadás legyen benned. BELÜL legyen meg az alázat, a többi csak kivetülés. Tizenéves korodig ez ment, nem is értem, mi történt. Folyamatosan nyomás alatt voltál a család révén, úgy tűnik, erről most nekem kell gondoskodnom.

Úgyis tudod, mi történik, ha mégsem hallgatsz rám. Nem azonnal öllek meg, de szép lassan szorítom ki az életet belőled. Már érezheted a hatását.

-Már érzem… egy pár éve. – rebegte N.

-Akkor megértettél?

-Igen.

-Elmehetsz.

Később N. föl akarta keresni a bölcs Szaturnuszt. Hosszas várakoztatás után végre a színe elé járulhatott.

-Mit akarsz? – kérdezte sóhajjal kísérve Sz. Vastag könyvet lapozgatott éppen egy íróasztalnál.

-Miért kellett nőnek születnem?

-A mi rendünkben… nincsenek nők vagy férfiak. Csak emberek és férgek vannak.

-De a társadalom…! – fakadt ki N.

-Jaj, kit érdekel a társadalom?! – dobta le szemüvegét a nyitott könyv lapjaira. – Dolgozd fel, hogy egyedül vagy, és ne siránkozz. Tényleg ezért jöttél vissza?

-De nem fogadnak el…

-Annál jobb, minél kevésbé. És az a célom, hogy ne is fogadjanak el soha. Úgy tűnik, jó úton haladok. – mondta még szemüvege fölött N-re nézve, aztán újra a könyv fölé hajolt, és egy fehér-fekete tollal folytatta az írást, amit félbehagyott.

N. oda akart menni, hogy az öreg fejére borítson valamit, vagy csak szerette volna megütni, ám dühe hiába fokozódott, szívét mintha egy hatalmas jeges kéz elkezdte volna szorítani. Ahogy egy lépést megtett Sz. felé, úgy érezte, itt fog megdögleni… mint egy féreg. Maradék energiájával az ajtó felé tántorgott, és ahogy kilépett, az ajtófélfába kapaszkodva lecsúszott a földre. Lassan mintha visszatért volna belé némi élet, de az sem volt több egy gyertyalángnyi pislákolásnál.